Múltkoriban a Balázzsal volt egy kis drönk valahol Budapest valamelyik vendéglátóhelyén, aztán baktattunk ugye hazafelé jó igényesen, lehetett mondjuk hajnali fél2. Aztán a Gellért téren valamiféle isteni sugallatra gondoltam, fölnézek egyet a magasba,hát mit látok? A toronydaru ide-oda forgolódik, meg a macskája is mozog neki. Én a következőképp tudom elképzelni a szituációt.
A darukezelő munkás otthon fekszik az ágyában, és nem bír aludni. A felesége szépen szundít mellette problémamentesen, de ő, Imre, mert így neveztem el őt a képzeletemben, sehogy sem bírja álomra hajtani a fejét. Fölkel hát, és rágyújt egy cigarettára az erkélyen, de valamiért ettől sem nyugszik meg. És akkor azt mondja magában: bassza meg, nem bírom, elmegyek, daruzok egyet.
Lehet, hogy nem így történt, de szerintem logikus volna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 hozzászólás:
Egyébként ha már itt tartunk, akkor alighanem a BKV sofőröknek is van egy saját buszuk valahol elrejtve, amit körbeadnak éjszakánként :P:P
ja, nem bírják már a sztrájkolást, vezetniük kell :)
Megjegyzés küldése