2010. december 16., csütörtök
2010. december 15., szerda
2010. december 6., hétfő
játékajánló: Monkey Island 2 Special Edition
Címkék:
informatika,
játék
0
hozzászólás
No kérem.
Immár 20 éve, hogy útjára indult a LucasArts által készített Monkey Island sorozat. Az alapszitu: egy kissé ügyetlen, folyton bajbakeveredő kalózpalántával kell bejárnunk a Karib-tenger térségét, miközben a kincsvadászatban nehezíti a dolgunkat LeChuck, az (először csak simán gonosz, majd szellem-, zombi-, démon-, végül ismét ember-) kalóz. A játék óriási fejtörőkkel, rengeteg irodalmi, filmes és egyéb utalással valamint fergeteges poénokkal van tele. Azóta a sorozatnak összesen 5 epizódja készült el.
Annak idején, még kilencvenvalahányban (amikor éppen baromi jó volt a Zazie az ágyban...) emlékszem, hogy odáig voltam a második részért, ami a LeChuck's revenge alcímet kapta. Emlékszem, mennyire odavoltam ezért a játékért. A zenéjéért, grafikájáért, de főleg a történetéért, dialógusaiért, rejtvényeiért. Visszagondolva ezekre a kellemes emlékekre, így (minimum) tizenöt év távlatából, azt kell mondanom, hogy a tartalom maga semmit sem kopott, tökéletesen megállja a helyét. Csupán a grafika, a MIDI zene, a csak olvasható és nem hallható párbeszédek és a többi, mondhatni a forma az, ami 2010-ben kissé elavultnak hat.
Hálistennek a LucasArts embereinek is eszébe jutott ugyanez a gondolat, amiből csakhamar életképes terv, a tervből pedig kiválóan elkészített játék vált. Az eredeti kézi vázlatokat vették elő, és javították fel, az eredeti, programozott zenét játszották fel újra, de ezúttal élőhangszerekkel. És a harmadik rész szinkronszínészeivel felvették az összes dialógust. Az eredmény: egy vadiúj, 2010-es elvárásokat tökéletesen kielégítő játék. Nyalánkság gyanánt (a filmekhez hasonlóan) a készítők audiokommentárja is meghallgatható az egyes jelenetekkel kapcsolatban. Iskolában kellene tanítani, hogy "na gyerekek, így kell remake-et készíteni valamiből." Mert a dolog minden egyes apró részletén látszik, hogy nem az újraeladhatóság volt a fő szempont, hanem a folyamat minden pillanatát tényleg élvezve, szívüket-lelküket beleadva készítették el ezt a játékot. Így azok számára is élvezhetővé tették, akik túl fiatalok ahhoz, hogy az eredetit ismerjék.
De most jön a pláne: a nosztalgiázók számára adott a lehetőség, hogy akármelyik pillanatban, egyetlen gombnyomással átváltsanak az eredeti grafikára, az eredeti zenével. Apróság, az a fajta ötlet, aminek a hallatán az ember azt mondja, "úúú, ez miért nem nekem jutott az eszembe?" De az ilyenek teszik igazán jóvá az ehhez hasonló akciókat.
Arról meg már csak egy szám széléről odavetett félmondatot szólnék, hogy a nyakamat rá, hogy az egész Karib tenger kalózai históriához innen jött az ihlet.
Nekem a 2010-es év felfedezése ez a játék (azzal együtt, hogy a tavaly elkészült ötödik epizód, a Tales of Monkey Island is kihagyhatatlan). Úgyhogy akinek kedvet csináltam hozzá, annak kalandra fel!!!
Itt egy werkfilm:
Immár 20 éve, hogy útjára indult a LucasArts által készített Monkey Island sorozat. Az alapszitu: egy kissé ügyetlen, folyton bajbakeveredő kalózpalántával kell bejárnunk a Karib-tenger térségét, miközben a kincsvadászatban nehezíti a dolgunkat LeChuck, az (először csak simán gonosz, majd szellem-, zombi-, démon-, végül ismét ember-) kalóz. A játék óriási fejtörőkkel, rengeteg irodalmi, filmes és egyéb utalással valamint fergeteges poénokkal van tele. Azóta a sorozatnak összesen 5 epizódja készült el.
Annak idején, még kilencvenvalahányban (amikor éppen baromi jó volt a Zazie az ágyban...) emlékszem, hogy odáig voltam a második részért, ami a LeChuck's revenge alcímet kapta. Emlékszem, mennyire odavoltam ezért a játékért. A zenéjéért, grafikájáért, de főleg a történetéért, dialógusaiért, rejtvényeiért. Visszagondolva ezekre a kellemes emlékekre, így (minimum) tizenöt év távlatából, azt kell mondanom, hogy a tartalom maga semmit sem kopott, tökéletesen megállja a helyét. Csupán a grafika, a MIDI zene, a csak olvasható és nem hallható párbeszédek és a többi, mondhatni a forma az, ami 2010-ben kissé elavultnak hat.
Hálistennek a LucasArts embereinek is eszébe jutott ugyanez a gondolat, amiből csakhamar életképes terv, a tervből pedig kiválóan elkészített játék vált. Az eredeti kézi vázlatokat vették elő, és javították fel, az eredeti, programozott zenét játszották fel újra, de ezúttal élőhangszerekkel. És a harmadik rész szinkronszínészeivel felvették az összes dialógust. Az eredmény: egy vadiúj, 2010-es elvárásokat tökéletesen kielégítő játék. Nyalánkság gyanánt (a filmekhez hasonlóan) a készítők audiokommentárja is meghallgatható az egyes jelenetekkel kapcsolatban. Iskolában kellene tanítani, hogy "na gyerekek, így kell remake-et készíteni valamiből." Mert a dolog minden egyes apró részletén látszik, hogy nem az újraeladhatóság volt a fő szempont, hanem a folyamat minden pillanatát tényleg élvezve, szívüket-lelküket beleadva készítették el ezt a játékot. Így azok számára is élvezhetővé tették, akik túl fiatalok ahhoz, hogy az eredetit ismerjék.
De most jön a pláne: a nosztalgiázók számára adott a lehetőség, hogy akármelyik pillanatban, egyetlen gombnyomással átváltsanak az eredeti grafikára, az eredeti zenével. Apróság, az a fajta ötlet, aminek a hallatán az ember azt mondja, "úúú, ez miért nem nekem jutott az eszembe?" De az ilyenek teszik igazán jóvá az ehhez hasonló akciókat.
Arról meg már csak egy szám széléről odavetett félmondatot szólnék, hogy a nyakamat rá, hogy az egész Karib tenger kalózai históriához innen jött az ihlet.
Nekem a 2010-es év felfedezése ez a játék (azzal együtt, hogy a tavaly elkészült ötödik epizód, a Tales of Monkey Island is kihagyhatatlan). Úgyhogy akinek kedvet csináltam hozzá, annak kalandra fel!!!
Itt egy werkfilm:
2010. december 1., szerda
my very first misheard lyric.
Címkék:
karantén,
misheard
0
hozzászólás
Most nem arról akarok beszámolni, hogy mennyire ratyi ez a szám, és nem is a basszusgitáros afroamerikai rabbi mivoltára szeretnék rávilágítani, hanem egész másra:
totál azt érteni 0:59-nél, hogy "you like to suck my dick, and that's also true, | together we are one, separated we are two" (valójában "lightens up my day, and it's also true...")
totál azt érteni 0:59-nél, hogy "you like to suck my dick, and that's also true, | together we are one, separated we are two" (valójában "lightens up my day, and it's also true...")
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
