Kultúr: Babák (film)

Itt az idő, hogy újabb filmet ajánljak a figyelmetekbe.

Ezúttal egy dokumentumfilmről van szó. Az alapötlet és a téma valójában egészen hétköznapi, sokat nem is kellhetett gondolkodni rajta: a világ négy egészen különböző pontján (nevezetesen Namíbia sivatagjaiban, a mongol sztyeppén, San Francisco-ban és Tokióban) követhetjük nyomon egy-egy újszülött első évét. A dolog kreatív oldalát - roppant helyes módon - a gyerekekre hagyták. Ők pedig, nyilván nem tudatosan, de sokkal hatékonyabban tettek róla, hogy a filmen ne legyen esélyünk unatkozni, mint ahogy az egy felnőttek-alkotta stábnak sikerült volna. Kiváló operatőri munkával bemutatott hétköznapokat látunk a gyermeknevelés (és persze a cseperedés) hosszadalmas folyamatának első szakaszából. Hétköznapokat, de négy teljesen különböző miliő hétköznapjait. Ezáltal a film egyszerre szembesít bennünket azzal, hogy mennyire különbözőek és hogy mennyire egyformák vagyunk a körülményeinktől függően - vagy épp azok ellenére. Sokak szerint elszomorító látni a fejlődő országokban cseperedő gyerkőcök körülményeit, de számomra elég irigylésre méltó volt azt látni, hogy (míg az amerikai kislány anyukája rajzon mutogatja a gyerekének az állatokat, és maga utánozza a hangjukat), az afrikai és a mongol kiskölök rendesen az állatok között mászkál, dagonyázik, játszadozik. Nem biztos, hogy annyira rossz ilyen természetközeli helyen nevelkedni, főleg, ha az emberrel foglalkoznak a szülei.

És itt érkeztünk el a film legfontosabb részéhez. Ugyanis ami a legeslegalapvetőbb összefüggés a négy párhuzamosan bemutatott történet között, az az, hogy mind a négy kisembert nagyon szeretik a szüleik, és lám, vidám, kedves, kiegyensúlyozott gyerkőc cseperedik mind a négyükből! Talán a higiénia nem egyforma mértékben biztosított mind a négyük számára, de azért mindenkinek a figyelmébe tudnám ajánlani akár a namíbiai, akár a mongol anyukát, amikor mosdatja a gyermekét. Nem vagyok benne biztos, hogy minden "civilizált" országban élő szülő megtenné ezt nap mint nap a gyermeke egészségéért.

Szóval. Nézzétek meg! Ha szeretitek a gyerekeket, akkor azért.

Ha nem szeretitek a gyerekeket, akkor azért, mert ezután majd szeretni fogjátok őket.

És egyébként meg azért, mert mókás, pozitív, jófej film.

Íme egy trailer: