Na ilyen még nem volt itt, de hát miért ne, nem igaz?
Tulajdonképpen közhelynek számít, hogy a boldogság definíciója elég relatív. Viszont ennek ellenére, ha a lelkünk mélyére nyúlunk, hogy megfogalmazzuk ezt a definíciót, hamar bele fogunk gabalyodni. Rájövünk, hogy homályosak a fogalmaink erről az állapotról. Rájövünk, hogy ha ki is szenvedünk róla egy mondatot, az újabb és újabb kiegészítésekre fog szorulni.
Mit jelent a boldogság?
Van persze, aki erre egyből rávág valamit, ami többnyire egy másik emberrel, a szerelmével van összefüggésben. Ami szép, jó meg minden, de nem válasz a kérdésre. Ugyanis a valódi boldogság annyira mélyen lakozik az emberben, hogy a megértéséhez kénytelenek vagyunk lehántolni minden külső réteget. És a másokkal való kapcsolatunk is (tetszik-nem tetszik) ezekhez a külső rétegekhez tartozik. A valódi boldogság nem függhet külső személyektől. Másik személy akkor jön be a képbe, ha olyan közel engedtük magunkhoz, ha olyannyira beengedtük a külső rétegeinken belülre, hogy a magunk önálló, belső boldogságát meg tudjuk osztani vele. És ez a legszebb ajándék, amit valakinek adhatunk. De ne feledjük el, hogy ehhez a belső boldgosághoz nem azon a bizonyos másik emberen keresztül jutunk hozzá. Ő csak kiegészíti azt, azáltal, hogy hasonlóképpen hozzáenged bennünket az ő saját boldogságához...
A film, amit ajánlanék mindnyájatoknak, ezzel a fajta boldogsággal foglalkozik, noha nem ad rá definíciót. Nem is célja. De inspirálhat arra, hogy megtaláljuk a magunk boldogságát.
A sztori egyébként napjainkban, Új-Delhiben játszódik, és meglehetősen egyszerű. Kulcsmomentuma egy riksa-vezető és egy hajléktalannak álcázott milliomos találkozása. Sokkal többet nem is szeretnék elmondani a dologról, csak annyit még, hogy ami kevésbé érdekes filmek legvégén lenne ennek a találkozásnak a tanulsága (gy.k.: hogy nem a pénz tesz boldoggá), az itt az első mondatban hangzik el, mintegy kiindulópontként.
Nézzétek meg.
2010. február 4., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 hozzászólás:
Meggyőztél... Majd írok róla véleményt ha megnéztem. Ez a bevezető nagyon meggyőzött
Megnéztem. Nagyon tetszett. De megmondom őszintén a főszereplő jellemét tekintve elég erőteljeen hasonlított...wait for it....Jézusra. :) Szerintem. Jóság és főleg jámborság. Teljes altruizmus jellemzi. A kérdés tehát hogy a más javára való lemondás vezet a boldogsághoz?
(nyugodtan húzzatok karóba ha faszágokról beszélek :) )
nem beszélsz faszságokról, én nem gondoltam rá, de amit mondasz, az tök igaz. Másik részről viszont nem a mások javára való lemondás, hanem a dolgok jó oldalának a megélése, az elégedetlenkedés elkerülése, a nyugalom megőrzése és az adott helyzethez való zsörtölődésmentes alkalmazkodás párosítása a becsületességgel az - legalábbis számomra - ami ebben a filmben a boldogsághoz vezető utat nagy vonalakban jelzi. Más kérdés, hogy a fickót nyilván hülyének nézik, amivel talán tisztában sincs, bár számomra valószínűbb, hogy csak nem érdekli. Persze ennél összetettebb még ez a film is, nemhogy az élet.
Megjegyzés küldése